Oldalak

2014. július 11., péntek

Filmkritika: Coming Out (2013)

 
 

A Coming Out-ot porig alázta a magyar internetes világ, hát magyaroknak melegfilmet nem igazán érdemes eladni, ezek ellenére meglepő közönségsikert ért el a magyarok körében. Ámultam rajta, hogy miért nézik ezt, amikor a netes portálok közepesre értékelték, így megnéztem ezt a magyar filmet. Nem nézek hazai műveket, mert kevés jó van, meg a VideóMánia ezekről készített bemutatót, amik a rosszaságukról árulkodnak. Ha jó magyar film, akkor vagy a Valami Amerika vagy a Made In Hungária, bár nekem a remake-kek vagy a koppintott Csak szex és más semmi is tetszik, de a többség borzasztó. Érdekesség, hogy a világ 100 legrosszabb film listán a Kis Vuk és a Álom.Net is szerepelnek.

Tartalom: Erik az ország leghíresebb meleg személyisége, rádiós műsorvezető, aki büszkén vállalja másságát. A napi atrocitásokat könnyedén kezeli, nem zavarja a reggelente fejéhez vágott tojás a szerkesztőségnél vagy a mogorva szomszéd, Pecsák úr ellenszenve sem, derűs jelleme pedig nem csak a műsorába telefonálóknak segít elfogadni önmagukat, hanem a körülötte élőknek is egyfajta példaképként szolgál. Erik lelkesen készül esküvőjére kedvesével, Balázzsal, ám egy balesetet követően váratlanul szokatlan változást észlel magán: látványosan vonzódni kezd elgázolójához, aki egyben kezelőorvosa is. A kórházból kikerülve csak fokozódik zavarodottsága, amikor is kényszeresen utána fordul minden csinos nőnek. Ám ez még csak a kezdet és Erik zavarba ejtő helyzetkomikumok sorában igyekszik tisztába kerülni saját magával, miközben megpróbálja széteső életét is egyben tartani. A szerelem útjába azonban semmi sem állhat: a kérdés már csak az, hogy kinek a szerelme fontosabb számára?

Én nem utálom a Coming Out-ot, de ez nem jelenti azt, hogy jó volt, amit láttam. Azt érzem a legtöbb magyar filmen, hogy túlságosan amerikanizálódnak, pedig nekünk is vannak saját értékeink, stílusunk, másoljuk az amcsikat, hisz vannak pozitív példák a Kontroll és a Díler, amiket még mindig nem néztem meg. A CO tökéletesen másolja az amerikai komédiákat, plusz teljesen megszokott a romantikus helyzet, hogy igyekszik elnyeri álmai nőjének a szívét. Közben minden lehetséges meleg sztereoptípiát beletuszkoltak, szóval a Steiner Kristóf-féle melegeket kapunk, akik kimondottan irritálnak engem, miért kell affektálva beszélni? Kérem, hisz vannak olyan filmek, ahol egy homoszexuális férfi teljesen normálisan viselkedik lsd. Egy különc srác feljegyzései vagy Felix az Orphan Black-ből. A magyar toleranciát ezzel nem lehet megnyerni.


Az egyik legnagyobb logikai baromság, hogy attól változik meg a szexuális beállítottsága, mert elütötték. A valóságban ilyen nincs. Vannak kómás esetek, amikor valakiben megváltozik valami, viszont ilyen esetről szerintem senki sem hallott, mert ilyen nincs. A forgatókönyvíró sem volt normális, aki ezt a fordulatot kitalálta, aztán a párbeszédekre még ki sem tértem. Erik és a meleg barátai között lezajló beszélgetések olyan rosszak, hogy már jók, bár néha irritálóak, hát ezeknek a dialógusoknak a kész röhejen kívül más céljuk nem volt. Legalább én jókat nevettem rajtuk. Az egyik kétségkívüli pozitívum, hogy sokszor nevetsz a filmen.


Csányi Sándort én jó színésznek tartom, ezt a műbuziságot kétségtelenül jól hozta, csak a karakterét vernéd meg egy-kétszer péklapáttal, amikor "nőisen" gesztikulál. Legalább a nő a nyálát csorgathatja rá, hisz van egy jó pasi a képernyőn. Erik a sztereoptípiák megtestesítője, legalább amikor megheterosodott normalizálódott. Érdekes amúgy, hogy Erik élettársát, Balázst normális emberi lényként tudták bemutatni, nem affektált, nem csaptam volna agyon, a végén szerencsétlent meg is sajnáltam. Szegény elefánt a porcelán boltban jelenség volt.

Tompos Kátya alakítása nem győzött meg, ahogy a karaktere sem, egyszerűen két arccal játszotta a figuráját, legalább Csányival valamiféle kémiájuk volt. A többi szereplő pedig egydimenziós papírmasék. A mellékvágányon mozgott egy Eriket megbuktató projekt, viszont semmi jelentősége nem volt, ugyanis a gonosz újságírónő a szerelem miatt megtérült, így kár volt ezt a vonalat erőltetni a felszínes filmben.


Azért el kell ismerni, hogy próbált mélyedni a Coming Out, hogy valami üzenetet közvetítse, erre a legjobb példa a szomszéd bácsi, aki utálta őket a másságuk miatt, azonban amikor kórházba került, és a fiúk a lányáról gondoskodtak, elfogadta ezt. Ilyesminek kellett volna lennie az egésznek. Amúgy kaptunk meleg esküvőt és meleg felvonulást, utóbbiról egy videoklipkritikánál elmondtam a vélemény, itt jó bulinak tűnt. Orosz Dénes szerint egy ütközés során a melegből hetero lesz, ez gyógyítható, pedig ez nem betegség.

Minden felszínesség, baromsága ellenére én jól szórakoztam a Coming Out-on, ugyanis vígjátékként jól működött, hisz voltak jó poénok, mint amikor Erik mondogatja magának meleg, vagy a topless jelenet, vagy a komoly zenei betét. Azt a célját teljesítette, hogy engem megnevettessen, így hajlandó vagyok szemet hunyni néhány dolog felett, meg, hát Csányival sok mindent el lehet adni. Úgy is lesz egy mélyebb magyar melegekről szóló film.


Összességében: 10/5

Az igazi közepes vígjátékot testesíti meg a sztereotípiája miatt, azonban egy igazi bűnös élvezetté vált a végére, már szégyelltem, hogy jól szórakozom rajta, hát Csányi Sándorral igazából bármit szívesen elnézek. Ezt a témát valami komolyabb köntösbe kellene tenni kevesebb Steiner Kristóf-szerűség nélkül, aztán talán a magyarok sem lesznek olyanok ebben a témában amilyenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése