Az Orphan Black-ről a pilotja óta semmi hírfoszlány nem is volt, pedig pár hónapja az első rész kenyérre kent, hisz 10/10 osztottam ki rá, amit nem sok esetben teszek meg, meg még az 1. évadnak is hamar a végére értem, úgy 10/8-at adnék rá. Neki is láttam a 2. évadnak, amit a negatív kritikák ellenére én imádtam. Sokan odavoltak, hogy ez mennyire nem az a sorozat, amit megszerettek, viszont engem továbbra is szórakoztatott, majdnem maximálisan meg voltam elégedve a képernyőn látottakkal, sőt szinte mindegyik rész tetszett. Az évad végére a nézők tetszési indexe is a pozitív irány felé kezdett fordulni a sorozatjunkie-n a lévő kommentek szerint.
Tatiana Maslany a legzseniálisabb tévéképernyőn hódító színésznő, aki láthatólag kisujjából rázza ki a szerepeit, tudniillik, hogy öt szerepet kell legalább egyedül eljátszania, ráadásul mindegyikük különböző figura. A pályatársak egy adott karaktertípushoz ragaszkodnak, erre ez a csaj játszik lázadót, pszichopatát, gyíkot, házi asszonyt, üzletasszonyt. Hivatalosan is ő a kedvenc színésznőm, hisz elképesztően tehetséges, és még mennyi lehetőség rejlik benne. Azt csodálom benne, hogy láthatólag könnyedséggel, lazasággal vedlik át egyik szerepről a másikra. Szerintem az Emmy bizottságot meg kellene fenyegetni, hogy ha nem ő kapja a legjobb drámai színésznőnek járó elismerést, szerencsére szakmai díjat sikerült már bezsebelni, plusz év elején Golden Globe-jelölést is kapott.
A mellékszereplők között is találunk olyan alakokat, akiket hamar a szívünkbe zárunk vagy rettegve nézzük. Leginkább Felixet kedveltem meg, mert nem a sztereotip melegséget testesíti meg, ráadásul mindenki természetesen kezeli őt, és bebizonyítja mindig, hogy ő egy igazi barát, emellett szórakoztató, ha sikerül kínos helyzetbe hozni. Idén Mrs. S sziporkázását bírtam, mert ez a nő egy igazi badass, akivel nem húznál ujjat, szóval a villa és a kés esete. Megvan az emberi oldala, viszont a maga módján nagyon rejtélyes, sok mindent nem tudunk róla. Cal, Donnie és Art is rendes arcok voltak.
Akik a sorozat színvonalát kétségtelenül rontják az a Vic és Paul. Vic karaktere nem tehetek róla, de már az 1. évadban is iszonyúan irritált, szívem szerint megkínoztam volna, erre mit csinálnak, a készítők megint megdobják vele a nézőket. Paul egy robot, erről az emberről nem tudod, vajon kinek az oldalán áll, mert ő egy igazi sakkfigura, bábu. Áll és néz, egyszer-kétszer lefekszik Maslany egy-két alteregójával. Kira is elég semmilyen, ahhoz képest, hogy milyen fontos szerepet szántak neki. Tovább spoilerezem.
Cosima sorsa aggasztott leginkább a 2. évad folyamán, ugyanis imádom a karakterét. Egyszerre tudós és laza csaj, aki rendkívül jó történeteket szolgáltat a nézőknek. Azért kicsit többször is előtérbe hozhatták volna némely karakterek bénázása mellett. Igyekezett megfejteni, hogy őket klónokat mire akarják használni, megtalálni a gyógymódot. A Delphine-nel való kapcsolatával is elvoltam, valahogy passzoltak egymáshoz. Sajnos egyelőre kérdéses, hogy mi fog történni vele a 3. évadban. Egyelőre rájött, hogy hol vannak elrejtve a kódok.
Allison az évad elején kimondottan zavart az önsajnálatával, viszont amikor megölte a legjobb barátnőjét és a férjével közösen kezdett akciózni, hát szakadtam a röhögéstől. Az évad legviccesebb jelenete amúgy is az volt, amikor Donnie véletlenül megölte a Dyad egyik tudósát, engem kísértetiesen emlékeztet a Ponyvaregény egyik jelenetére. Az 1. évadban idegesített az állandó normalitásával, azonban idén a bizarr jelenetsoraival szárnyalt.
Cosima mellett Helena a másik kedvenc klónom, aki újra megkapta a proeletárokat (?), akiknek a célja az volt, hogy lényegében szaporodjon. Akkor robbantott nagyot, amikor felszínre került az őrült énje, és megleckéztette apucit, plusz felgyújtotta a pajtát. Neki és Sarah-nak akadt egy testvéries pillanata, amikor remekül mulattam rajtuk, hisz ők tényleg ikrek, így közelebb kerültek egymáshoz. Hozzá köthetőek a híres evős jelenetek.
Az 1. évad végén megérkezett Rachel, aki idén még több teret kapott. A készítők remekül építették fel az ő karakterét, mert megismerhettük a hátterét, miért vált olyanná, amilyenné egy hideg számító szemétkedő nőszeméllyé. Remélem, hogy nem fellegzett be neki, mert el kellene egy szuper ellenfél a 3. évadban is. Szeretem ahogyan ez a nő irányít, viszont megérdemelte a ceruzát a szemébe, így fél szeműként hódíthat tovább.
Az évad cselekménye rendületlenül haladt előre csavarokkal, akcióval, humorral, random jelenetekkel. Felépítették egy kész összeesküvést, amiből rá nem jövök, hogy ki kivel van, akkor kinek mi a szerepe. A fináléban Marian, valamilyen Dyad főnök nyújt békejobbot Sarah-nak, előtte ki akarta nyíratni Leekie-t, Paul a Dyad-nak dolgozik, aztán a hadsereg oldalán szállíttatja el Helena-t. Ilyen szempontból nem tetszik, hisz már követhetetlenné válnak az oldalváltások, ezek ellenére nem mondanám, hogy ez rossz, hisz így emelik a téteket.
A fináléból azt a hatalmas új információt érdemes kiemelni, hogy a hadsereg férfiklónokat csinált egy nem túl szemrevaló fickóról, akiből hármat megismerhettünk, ez a Project Castro. Van egy proeletár, egy katona és egy bolond, marian alagsorába zárva. Ezzel csak tovább bonyolították a helyzetet, egyelőre a színésznek és nekünk is fel van adva a lecke. Egyre több kérdést vetnek fel, amikre igyekeznek válaszolni, kicsit Lost beütése van a dolognak.
Összességében: 10/7,5
Ebből kitűnik, hogy egy fokkal gyengébb, mint az első évad, azonban így is maximálisan jó, hisz elég Tatiana Maslany alakításait figyelembe venni, külön pontot érdemelnek a klónok karakterei, plusz nagyon tetszik, hogy testvérekként tekintenek egymásra. Az is jó, hogy nem veszi túlságosan komolyan magát, hanem teletöltik néhol egy könnyed atmoszférával vagy humoros jelenetekkel. A finálé legjobb jelenete is a nővérklónok közös kis bulija volt. Csak ne szórnák tele a sztorit különböző hozzávalókkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése