Lost: az 1. évadról

Lost tízéves széria, ami 2004-ben azonnal kultstátuszba jutott az újfajta történetvezetésnek köszönhetően és a kimondottan egyedi történet miatt. Nekem eddig eléggé kimaradt az életemből, mivel elég kicsi voltam, amikor hozzánk eljutott, de az 1. évad végét láttam, emlékszem, kíváncsi is voltam, hogy mi van abban, a lyukban. Persze, most sem tudom. Gondoltam, hogy egyszer pótolni kellene, mivel az OUAT készítői is benne vannak. Állítólag az 1. évada a legjobb a szériának, ennyi után én csak azt tudom mondani, hogy méltó arra a hírverésre, amit kapott. Sejtettem, hogy tőlem nem fog ez a világ távol állni szeretem a túlélős drámákat meg a misztikumot, így kilóra megvettek az alkotók, ugyanis az első részek alatt megszerettem az egészet, teljesen berántottak, pedig voltak fenntartásaim ezzel szemben. Szerencsére jók voltak az alkotók.

A történet szerin az Oceanic Airlines 815-ös Sydney-ből Los Angeles-be tartó járatán meghibásodik a rádió, ezért a pilóták a Fidzsi-szigetek felé veszik az irányt, azonban erős turbulenciába kerülnek, a gép három részre szakadt, és lezuhannak egy szigeten. Ahol az első éjszaka folyamán kiderül, hogy különös dolgok folynak, különböző zörejeket hallanak. A túlélőknek valahogy életbe kell maradniuk és óvatosnak lenniük, míg a mentőcsapatra várnak. Bemutatnak nekünk tizenvalahány állandó szereplőt, akiknek a múltját flashback jeleneteken keresztül ismerjük meg.

Kemény feladatra vállalkoztak az alkotók, amikor úgy döntöttek, hogy a Game of Thrones-méretű szereplőgárdával vágnak neki az egésznek. Ennyi szereplőt egyszerűen nehéz érdekessé, szerethetővé tenni, bemutatni a múltját, karaktert adni nekik. Szerintem ez nagyon is sikerült nekik, pedig őszinte leszek először kételkedve láttam a hatalmas szereplőgárdát, hogy bebizonyítsák, nagyobbat nem is tévedhetek. Fogták ezeket, a szereplőket és mindegyiküket szerethetővé tették számomra. Persze, nincsen a lelküknek az összes rétege bemutatva, de amit látok, az nekem tetszik. Pedig van olyan, ahol az alkotók nyolc-tíz szereplővel nem tudnak mit kezdeni, akik közül aztán biztosan valaki üres marad, erre itt én mindenkit megkedveltem. Annyira jól jöttek a flashback jelenetek, annyira sokat hozzáadtak a karakterekhez.

Szerintem ezek hétköznapi karakterek, és úgy viselkednek, mint bármelyik ember, ha ilyen helyzetbe kerülnek. Sosem hittem volna, hogy mindenki elkezdek csípni. Persze, mindenkire rá lehet húzni valamit, de én nem teszem. Nem igazán lehet kiemelni senkit sem a karakterek közül, bár mégis, ugyanis valaki egy fokkal érdekesebb, mint a többiek, ő pedig John Lock. A sorozat nem ismerői számára nem lőném le az ő hátterét, elég annyit tudni, hogy hívő ember, már-már fanatizmusba hajlóan, emiatt tűnik kissé őrültnek. Ne hogy azt higgyétek, hogy ő a vasárnapi misére járó, ő a Szigetben hisz. Ez a Sziget amúgy is elég sok furcsaságot tartogat szereplőink számára. Amit nagyon díjaztam, hogy nem szappanosodott el. Szóval nem kezdett el x y-nal meg z-zel kavarni, igazából kettő komolyabb szerelmi szál volt, amik közül az egyik elég hanyagolható, én kihagytam volna, de a másik Jin és Sun házaspár. Annyira megszerettem őket, annyira szépen van ábrázolva a kapcsolatuk.

Azért gondolom a többség nem a karakterek sorsa miatt kattant rá, persze, elhiszem volt, akivel azonosulni tudott. Ha nagy rejtély maga nem derülne ki, akkor már maguk a karakterek sorsa miatt folytatnám, azonban szuper az alaptörténet. A Sziget egy nagyon furcsa hely, az sem biztos, hogy rajta van a térképeken. Trópusi sziget, mégis a Déli-sarkról valahogyan odatévedt egy-két medve, aztán ott az a bizonyos rádióüzenet, amire választ kapunk néhány rész múlva. Aztán ott a rejtélyes füstszörnyeteg, ami jellegzetes nyikorgó hangot ad ki, azonban fogalmunk sincs arról, hogy hogyan került oda, mi a szerepe. A Lost-nak érthető módon a rejtélyfaktora volt a nézőcsalogató és ott tartó. Az egész helyet misztikum övezi. Többet nem sorolnék fel, amit említettem is, azt már a pilotban elárulják.

Egy igazi high concept szériává nőtt ki az 1. évad végére. Persze, darálva néztem, viszont szerintem egy gyengébb epizódja sem volt. Mindegyik lekötött, főként, hogyha valami komoly WTF? dologgal sokkoltak minket. Azért remélem, hogy a következő évad folyamán kapunk válaszokat bizonyos kérdésekre: kik a Többiek? Mi az a tudjuk mi, amit John talált? Mi lesz azokkal a szereplőkkel? Jó nagy magas labdákat lőttek fel maguknak az alkotók. Örülök, hogy rászántam magam erre az egészre. Lehet, hogy érettségi időszakban nem is a Hart of Dixie-t, hanem inkább a Lost maradék részeit fogom darálni, bár amennyire beszippantott az első, hogy három nap alatt lenyomtam 25 részt, az egy kissé brutális volt, de meggyőztem magamat. Aki szerintem nem látta, az a pilotnak mindenképpen adjon egy esélyt. Ha emeljem ki a díszleteket, ugyanis a géproncs állítólag igazi, szóval nagyon jó a látvány.

Összességében: 10/9

Nem csodálom, hogy az első évad után egyből kultstátuszba emelkedett az egész, ugyanis egy teljesen eredeti történettel, egy jó forgatókönyvvel, misztikummal és jó karakterekkel nyerte meg magának a nézőket. Elismerem, hogy az egyik –hanem- a legjobb első szezonnak lehetünk tanúi. Állítólag ezek után elkezdődött a színvonalcsökkenés.