Ariana Grande is Nickelodeon-sztár, mint Victoria Justice és a Big Time Rush, még ma is az, hisz a legutóbbi komédia, Sam and Cat sztárja, engem személy szerint a karaktere irritál, de nem az ő játéka miatt. A kollégái csak szeretnének olyan sikert, mint az övé, hisz van egy igazi top 10-es dala és No. 1 albuma a Billboard listáján, aminek az első heti eladás kicsivel lekörözte Selena Gomez és Demi Lovato lemezét, pedig ő nekik masszív rajongótáboruk van, míg Ariana most indította be a zenei karrierjét. Még a Disney-nél a Hannah Montana két mellékcsillaga Emily Osment és Mitchel Musso hiába próbálkoztak, ő addig lehagyta Victoriat, ott nem is engedtek igazán teret neki a sorozatban. Szerintem ő sem számított arra, hogy hirtelen a kellemes, dallamos zenéjét ilyen könnyen megszeretik az emberek.
Szerintem az év egyik legkellemesebb meglepetését szolgáltatta. Amúgy szegény Ariana már egy hónapja akarok írni a korongról, csak sohasem jött össze eddig. A The Way nem fogott meg különösebben, csak egy újabb R'n'B-dal, mégis megvan a maga bája, amibe feleslegesen rakták bele rapet. Valahogy az egészből sugárzott az önbizalom, a szerethetőség és a természetesség, ilyen a Yours Truly, aminek a számait előző barátja ihletett. Na ezért megérte két évig dolgozni, mert minden felvétel a maga módján tökéletes, főként azért, mert jól előadja őket és nem csinált tucatzenét, mint Demi Lovato vagy Selena Gomez, egyetlen dalt leszámítva. Nem vagyok különösebben oda az R'n'B-ért, mint zene, de vannak kivételek, amibe ez a lemez beletartozik. Valószínű nem lesz újító, viszont felüdülés az elektronikus katyvaszok után.
Szerintem a kisasszonynak még a hangja is remek, ez leginkább az Almost Is Never Enough-ban mutatkozik meg és a Tattoed Heart-ban, viszont tud egy kicsit flörtölni a Baby I-ban. Szerintem simán lehet olyan énekesnő munkájához hasonlítani, mint Beyoncé és Whitney Houston, utóbbi inspirálta is az egészet, érezhető is a hatása. Abszolút komolyan vehető fiatal lányt látok, aki nem próbálkozik semmivel, mint Demi vagy Miley, hogy a zenéjét megvegyék. Egyszerűen természetes, aki kicsit kacérkodik. Ez egy abszolút jó korong, amin talán némely felvétel lett hasonló, viszont az egész színvonalas. Ki gondolná, hogy a Catet játszó lánynak ilyen jó hangja van? Szerintem ez a stílus fekszik is neki. Valahogy hozzá nem passzolna egy rockos ámokfutás.
A dalok mind a szerelemről szólnak, hogy a kiszemelt mennyit jelent és, hogy mennyire szereti. Ahogy írtam szerintem a két legjobb felvétel a Tattoed Heart, bár kicsit tipikus szerelmes szám és az Almost Never Enough, amit Nathan Skyes-szal (jelenlegi párja) énekelte fel, ez egy nagyon harmonikus duett és szép. A pörgősebbek közül a Baby I és a a Lovin' It jött be leginkább. Amúgy a legtöbb szám, inkább középtempójú. Szóval nagyon szerelmeseknek tudom leginkább ajánlani. Engem egyedül Big Sean zavart és, hogy közben egy férfihang beleszólt némelyik számba. Engem személy szerintem zavar, amikor valamibe belemerülök és belebeszélnek. A legpoposabb szám a Popular Song, ami slágernek való, mégsem az és a You'll Never Know. A szövegek könnyen érthetőek.
Összességében: 10/8
Abszolút kezdőpontszám, viszont szerintem az év egyik legkellemesebb meglepetését okozta Ariana, akit remélem sokat megszeretnek, mert joga van itt lenni, aki ennyire szórakoztató, kellemes nótákat énekel. Egyedül a rapperektől szabaduljon meg és attól, aki belepofáz a felvételekbe. Megkockáztatom, hogy az év női albuma az övé szerintem, bár még jön Lady Gaga, Katy Perry és Avril Lavigne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése