Három hónappal az utolsó előtti film után végre végére értem a kultikus Skins sorozat utolsó részeinek is, ahol az egykori bajkeverő Cook mindennapjaiba tekinthetünk be és megtudjuk, hogy drogdílerként tengeti mindennapjait. Sok helyen olvastam, hogy a lezáró 7. évaddal elégedetlenek az emberek, azonban akadtak olyanok is, akiknek ezek tetszettek. Én inkább az aranyközéputat képviselem, mert tetszettek többségében a zárófilmecskék, de nekem óriási hiányérzetem maradt mindegyik után. Őszintén szólva többet vártam az egésztől és én valahogy máshogy oldottam meg volna ezeket. Amúgy az elején azt hittem, hogy nem fognak tetszeni a részeket, hisz Effy és Cook számomra inkább ellenszenvesek voltak, mint szerethetőek voltak. Effy és Cassie története tetszett, de Cooké számomra nagyon vontatott volt és, mintha egy tipikus gengszterfilmet láttam volna. Pedig nem vagyok a kimért és lassú cselekmények ellen.
Szóval Cook huszonegy éves és drogdílerként dolgozik, ez utóbbi szál amúgy az ő karakteréhez teljesen passzol, hisz mindig olyan dolgokat csinált, amit tilos volt. Már közel sem az a tűzről pattant srác, aki volt, inkább egy megfáradt bajkeverő, aki olykor elsüt egy cinikus megjegyzést. Én különösebben nem szerettem őt, bár a 4. évadban a tűrhetőig elment, viszont mégis hiányoltam az ökörködős és király vagyok személyiségét. Egyedül a rész végén csillant meg valami régi önmagából, amikor elismételte, hogy ő a k*****tt Cook. Nagy bajba keveredik szokás szerint, ugyanis lefeküdt a gengszterfőnök csajával, és ezért a fickó bosszút akar állni, közben Cook barátnője, Emma és maffiózó csaja, Charlie csinálnak egy szerelmi háromszöget.
Az egész film hangulata teljesen nyomasztó volt. Tisztára érfelvágós volt az egész, hisz már eleve Cook sem ugyanaz, aki volt. Sajnos a valóságnak nem a madárcsicsergős részét fogták meg. Persze, tudom, hogy a Skins sosem volt gyengéden tálaló, mint az ilyen típusú amerikai sorozatok, de mindig csempésztek bele humort. A vicceket nagyon hiányoltam. Pont azért szerettem bele fél éve a sorozatba, mert eleve nem vette komolyan magát és tudott humorizálni, viszont az alkotók valahogy elmentek a túlzott dráma felé, pedig pont ezt a részt lehetett volna a leglazábbra írni.
A történet sem fogott meg, hogy megfektette Cook a nagyfőnök csaját, közben neki is van valakije, aztán legyen nagy dráma ebből. Elismerem, hogy az alvilági vonal teljesen passzolt a főszereplőhöz, csak az e köré kiépített bonyodalmak, inkább fárasztóak voltak, mert péklapáttal megvertek volna a két csajt meg Jamie Brittaint. Legalább a Skins szerelmi háromszög megvolt, ami nélkül tudtam volna élni, bár egy eset volt, amikor az tetszett. A lezárás sem tetszett, bár elég erős lett a vége. Amúgy sok volt nekem a káromkodás is.
Valahogy ezek után nekem ezek filmek nem az igaziak, mert kicsit úgy érzem, mintha szembeköptek volna az alkotók, mert többet vártam. Szóval érdekelt volna a többi szereplő sorsa, hogy mi lett velük. Jó, tudom, hogy rendesek, mert a nézőre van ez bízva, viszont pár utalást elviseltem volna. Meg tudom érteni azokat, akik háborogtak ezeken, mert nekem sem voltak ezek igazán Skinsek. Ezek ellenére jó szívvel raktározom el magamban a sorozatot.
Összességében: 10/6
Sok része volt a filmnek, amikor unatkoztam, mert nem történt különösebben semmi. Amúgy a fényképezés gyönyörű volt, mintha direkt erre ügyeltek volna, úgyhogy szép képek lógnának így a falon. Szóval vége a Skins-nek, aminek az első két szezonja volt a legerősebb, a többi már alábbszállt. Túl magas volt a léc, hogy átugorják. Amúgy ajánlom darára, mert elég kendőzetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése