Őszintén szólva a Green Day előismereteim elég homályosak, kb. annyit tudok, hogy punkrockot játszanak és a frontembernek dühkezelési problémái vannak, amit egy videóban láttam, amikor lezavarták őket, mert Justin Bieber jött. Majd lehet, hogy visszanézem a korábbi műveiket, tehát mindenféle tapasztalat nélkül és negatív kritikákkal vágtam bele az album trilógiába, a címek pedig a spanyol tudásom is mutatják :)
Feleslegesnek tartottam, hogy külön-külön írjak a lemezekről, hiszen mindegyiken ugyanolyan zene van punkrock, ezért nem írok három külön posztot. Mondjuk ezt a hármat simán össze lehetett volna gyúrni eggyé, mert nem tudom, bár én szívesen el hallgatom őket két órában. Hát nem akarok rosszat írni róluk, mert szerintem nincs mit és nem értek egyet a kritikákkal, amik mindegyiket lehordták, csak magyarokat olvastam, mert szórakoztatóak és szokásos punkrock szintet hoz, bár ők lehet, hogy Green Day-mércével mértek, amiben én nem vagyok otthon, úgyhogy nincs jogom valódi zenekritikusokat lehordani, mert nem értek hozzá, de a véleményem kifejezhetem. A korongokhoz visszatérve ugyanazt a minőséget hozzák és különbséget sem éreztem közöttük hallgatás közben.
Ezek egységes rocklemezek talán egy-két pillantás van a country, a pop vagy éppen a rap felé, de egy másodperc múlva el is tűnnek. Nincsenek dobbantós pillanatok, csak a féktelen rockolás, lazaság és lázadás megy, ami nekem fura, mert úgy tudom, hogy inkább a 40-es (?) éveket tapossák a fiúk, bár legalább nem komolykodósak, csak lazák, nem, mint a Paramore (Paramore-fanok ne sértődjetek meg). Az egésznek sodró lendületet van és arra késztet, hogy felkeljek a székből, ami nálam jó pont. Mondjuk szerintem olyanok, mint az Omega az idő nem fog rajtuk.
A dalok közül igazából a személyes kedvenceimet tudom kiemelni, mert ahogy írtam nagyon egyben van az egész. Az abszolút a favoritom a Kill the DJ, mert végre valaki beint az elektronikus huppogásnak, úgyhogy áldom ezeket a sorokat, persze nem szó szerint 'Someone kill the DJ/Shut up fuckin' DJ/Someone kill the DJ/Shut up fuckin' DJ/', ez ezért kedvenc :) A Troublemaker szokásos rockdal, aminek az eleje kísértetiesen emlékeztet a The Runaways Cherry Bomb-jára. Tiszteletadás. Oh Love hagyományos punkrock szerelmi vallomás, amiben kicsit visszafogják magukat, kamaszkorban ajánlom. See You Tonight sajnos csak egy intró country-val, kár, hogy nem lett hosszabb, hiszen igazi tűz mellett ülős cowboy-nóta lehetne. Fuck Time fiatalos, pimasz, Wild One, nem Flo Rida förmedvénye. Stray Heart vállrándítós továbblépés. The Forgotten szokásos ballada a fontos érzésekről, azért erről tudom, hogy tipikus GD. Néhol régi rocknótákat idéznek fel a srácok, ami nem rossz. A szövegek könnyen érthetőek alap angoltudással, nagy költői gondolatokat nem érdemes várni. Nem full eredeti, de élvezhető.
Összességében: 10/8
Ez volt a legszórakoztatóbb lemez, amit mostanában hallgattam és ők pont a másik véglet a rockban. Persze ha egyben hallgatja ezeket az ember idővel önismétlővé válik az egész, ezért érdemeli meg ezt a pontszámot. Ajánlom, és valakinek biztos tetszenek majd, mint nekem. Nálam most kedvencek lettek. Kár, hogy csak az első korong volt kelendő, bár enyhe túlzás, hiszen csak nálunk lett platinalemez.
Ez volt a legszórakoztatóbb lemez, amit mostanában hallgattam és ők pont a másik véglet a rockban. Persze ha egyben hallgatja ezeket az ember idővel önismétlővé válik az egész, ezért érdemeli meg ezt a pontszámot. Ajánlom, és valakinek biztos tetszenek majd, mint nekem. Nálam most kedvencek lettek. Kár, hogy csak az első korong volt kelendő, bár enyhe túlzás, hiszen csak nálunk lett platinalemez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése