Cher Lloyd az angol X Faktor hetedik szériájának negyedik helyezettje. Érdekesség, hogy pont ugyanebben az évadban volt a One Direction is, ők végül harmadikak lettek. Mégis hiába nem nyert, mégis a show által ő nyerte a legtöbbet, hisz a szülőhazáján kívül Európát és Amerikát is el kezdte meghódítani, erre ékes példa a Want U Back, ami platinalemez lett. Talán az X faktorosok közül ő mondható a második vagy harmadik legsikeresebbnek, hiszen sok győztes már eltűnt a süllyesztőben. Például a hetedik évad győztese ekkora sikereket egyáltalán nem ért el. Szóval jól alakul Cher karrierje, amit a megjelent kislemezek sikere mutat.
Debütáló albumára nem kellett sokat várni, hisz 2011. november 4-én már a boltok polcaira került. Amúgy van egy amerikai kiadása is, amire új dalok is kerültek fel meg vettek is le róla számot. Nos a széria során eléggé megosztotta az embereket, így sok utálója is akadt, ezért válaszként az első kislemez, a Swagger Jagger lett, ami nem igazán jó dal, és sokan le is húzták. A számban eléggé idegesítő géphangok fedezhetők fel, pedig elég biztatóan indul, plusz a szöveg is elég nagyképűnek tűnik, bár én inkább magabiztosnak mondanám. Cherről az album hallgatása közben az jött le, hogy egy talpraesett, magabiztos, nem nagyképű lány, aki tehetséges és igyekszik saját stílust, egyéniséget kialakítani. A Stick and Stones-on szerintem őt fedezhetjük fel, ahol több-kevesebb sikerrel igyekszik meggyőzni a közönséget. Itt nem az a gond merül fel, hogy őt hiányolnám.
Egyedül engem a sok szövegelés zavart meg a felesleges közreműködők. Tudom, hogy jól hangzik, hogyha neves művészek is részt vesznek a munkában, de amikor az a trend, hogy minden dalban legyen rapper, akkor nem kéne ezt követni, főleg, akkor ha maga Cher is tud. Mondjuk én a hölgy rappelést is untam, de csak azért mert az első másodpercekben megállapítottam, hogy jó hangja van. Persze, tudom, hogy neki az a stílusa, hogy szövegel és énekel, meg ez is áll jól neki, csak az énekét szívesebben hallgattam volna többször. A segédpartnerekhez visszatérve, hát az ő jelenlétük felesleges. Mondjuk, nekem egyikük neve sem mond semmit. Az album legjobb számában, a Want U Back-ben nem tudom minek kellett Astro, akinek a hangja Justin Bieber-re emlékeztet, nélküle sokkal jobb ez a szám.
Popos, hip hop, R'n'B keveredik, amikben leginkább a szintetizátor érvényesül, amiken szerintem némi Rihanna-hatás fedezhető fel, bár szerintem néhol Avril Lavigne The Best Damn Thing-korszakára is emlékeztek, kellően fiatalos, lendületesek ezek a számok. Valahogy tökéletesen passzolnak hozzá plusz neki odamondogatós stílusa van, ami miatt vagy utálni vagy szeretni fogják. Bulizással, szerelemmel, szakítással, magabiztossággal foglalkoznak a szövegek. A Grow Up egy tipikus bulizós, fiatalos szám, Superhero-ban kicsit az exének beszól, majd részletezi, hogy miért nem szuperhős, nekem leginkább a Beautiful People és a Behind the Music tetszik, amik igaz, hogy tipikus közepes tempójú popszámok, csakhogy végre kiereszti a hangját, még érdemes megemlítenem az Over the Moon-t, amiben talán kicsit nagyképűen beszél a sikerről. A zene átlagos, viszont Cher stílusának köszönhetően szerintem kicsit kiemelkedik a középszerből. Szerintem ebből még többet is ki lehet hozni. Még fiatal, aki most kezd világsztárrá válni, úgyhogy a producerek dolgozhatnak rajta, bár hagyják meg a személyiségét.
Összességében: 10/8
Messze jobb, mint némely kolleginájának mostanában megjelent lemeze, mert látszik, hogy ő van rajta. Igazából ezt a pontot kezdésnek veheti, bár nem rakom rá a telefonomra, de kedvelem Cher-t, úgyhogy remélem még sokra viszi, mert van benne potenciál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése